Plébánia és a templom története
A plébánia rövid története (Dr. Gárdonyi Máté Tollából) Siófok-Kiliti    katolikus    templomának    és    plébániájának    védőszentje    egyúttal    a    városrész névadója   is.   A   Kilit   név   a   latin   Cletus   vagy   Anaclet   középkori   magyar   változata,   Szent   Kilit   pápa pedig   a   hagyomány   szerint   Szent   Péter   második   utóda   volt   a   római   püspöki   székben   az   I.   század vége    felé,    76-88    között.    Athéni    születésű    lehetett,    és    az    első    római    keresztények    közé tartozhatott.   Domitianus   császár   keresztényüldözése   idején   szenvedett   vértanúságot,   testét   Szent Péter   sírja   mellett   temették   el,   vagyis   az   ő   sírja   is   a   mai   Szent   Péter   Bazilika   alatt   lehet.   Ünnepe   a római   naptárban   április   26.,   ezért   templomunk   búcsúnapját   április   utolsó   vasárnapján   tartjuk. Magyarországon   egyedül   a   kiliti   templom   őrzi   Szent   Kilit   pápa   emlékét,   a   főoltárkép   is   az   ő megdicsőülését   ábrázolja.   Településünk   nevének   első   okleveles   említése   Cleti   alakban   1229-ből való. Az   1333-ban   készült   pápai   tizedjegyzék   a   plébániák   közé   sorolja,   s   ebből   a   forrásból tudjuk,        hogy    akkoriban    plébánosát    Tamásnak    hívták.    A    török    hódoltság    alatt    a    falu    sokat szenvedett,      bár   nem   néptelenedett   el. A   lakosság   -   nem   tudjuk   mikor   -   református   hitre   tért   át,   így a   templom   is      református   lett.   Ez   a   középkori   templom,   amelyet   ekkoriban   helyre   kellett   állítani,   a mai katolikus templomtól délkeletre,  a plébánia telkén állhatott. A    veszprémi    káptalan    1673    táján    szervezte    újjá    a    kiliti    plébániát    elsőként    a    somogyi területen,   a   templomot   pedig   ismét   a   katolikusok   kezére   juttatta.   Innen   gondozták   a   környék katolikusait, így a siófokiakat is. 1703-ban,     a     Rákóczi-szabadságharc     kezdetén     a     helybeli     reformátusok     a     kurucok segítségével   kiűzték   a   faluból   a   katolikus   plébánost,   Podszlanszky   Sztaniszlausz   Jánost,   és   ismét birtokba vették a templomot. A     környék     katolikus     lelkipásztori     ellátását     csak     a     háborúskodás     elmúltával     tudta újjászervezni   a   falu   egyházi   földesura,   a   veszprémi   káptalan,   de   1715-ben   a   plébániát   Siófokon állították   fel,   és   innen   látták   el   a   kiliti   híveket   is.      1747-ben   már   katolikus   kántortanító   működött   a településen,   és   a   hívek   egy   haranglábat   is   emeltek.      A   káptalan   hosszas   pereskedés   után   csak 1763-ban   tudta   visszaszerezni   a   katolikusoknak   a   templomot.   Ekkor   szervezték   újjá   a   plébániát is,   amely   egy   ideig   ellátta   Ádánd,   Ságvár   és   Siójut   híveit   is.   A   XVIII.   század   végén   a   középkori templom   már   igen   leromlott   állapotban   volt,   és   kicsinek   is   bizonyult,   ezért   a   káptalan   elhatározta, hogy a régi temető helyén új templomot építtet. A    ma    is    álló,    klasszicizáló    későbarokk    (copf)    stílusú    templom    1801-1804    között    épült    fel,      legnagyobbrészt   Katona   József   kanonok   hagyatékából.   A   plébániaházat   is   a   kegyúr,   vagyis   a káptalan    emelte    1812-ben.    Úgy    a    templom,    mint    a    plébániaház    műemléknek    minősül.    A templomkertben    álló    kálvária    az    egyik    plébános,    Papp    János    költségén    épült    1855-ben. Ugyancsak ekkortájt alakult meg a máig működő rózsafüzér-társulat. Plébániánk   XX.   századi   lelkipásztorai   közül   kiemelkedik   Huchthausen   Lajos   (1900-1999),   aki   papi buzgóságával,tanári    bölcsességével    és    szelíd    humorával    örökre    beírta    nevét    a    Veszprémi Egyházmegye történetébe. Az újabb időkben a következő változások történtek a kiliti plébánia életében: 1987-ben került sor a földrengés által megrongálódott templom statikai helyreállítására. 1993 óta a plébánia az újonnan felállított Kaposvári Egyházmegyéhez tartozik. 1996-ban kápolnát alakítottak ki a Máltai Szeretetszolgálat vezetése alatt álló Idősek Otthonában. 2001-ben a templombelső, 2002-ben a templomkert és a kálvária, 2003-ban a főoltárkép, 2004-ben pedig a templomhomlokzat restaurálása történt meg. Ugyancsak 2004-ben került elhelyezésre a templomkertben Varga Imre “Mária mennybe fogadása” című szobra. Kiliti plébánosai Podszlanszky Sztaniszlausz János (1694-1703) Fejér János (1764-1768) Ágoston László (1768-1787) Beke Antal (1787-1797) Gerencsér István (1797-1803) Bolla György (1803-1816) Papp János (1816-1861) Szabó György (1861-1885) Börzsönyi Antal (1885-1903, sírja a kiliti temetőben) Horváth Pál (1904-1935, sírja a kiliti temetőben) Huchthausen Lajos (1935- 1972, sírja a kiliti temetőben) Heves Lajos Miklós (1972-1993, sírja a kiliti temetőben) Szi-Márton János (1993-1995 adminisztrátor, 1995-1996 plébános) Wirth János (1996-1997, siófoki plébános, Kilitit oldallagosan látta el) Bartos Ágoston Imre (1997-2000, nagyberényi plébános, Kilitit oldallagosan látta el) Dr. Gárdonyi Máté (2000-) Az egyházközség tisztségviselői Világi elnök: Köő Lajos Templomatya: Somogyi József Kántor: Nagyné Bilak Karolina Sekrestyés: Ropolyiné Nyers Irén Hitoktató: Hunyadi László Könyvelő: Hoffmann Józsefné Képviselők: Bálint Béláné, Buzsáki György, Gerbovics Ferenc, Haris Tibor, Kónya Károly, Márvány György, Németh-Eke István, Ódor István, Peresa Jenő, Ükös Gyula  
A plébániatemplom bemutatása
Szent Kilit Katolikus Plébánia www.szentkilit.hu
Szent Kilit Katolikus Plébánia - 8600 Siófok-Kiliti, Asztalos u. 4. Tel.: 84/322-977, www.szentkilit.hu